Kérek innit, mert vérszomjas vagyok!!

Szólok a magam-őrnek, hogy ne mozogjon a lábam.

Siet a hasam.

Szomszéd kislány, mikor meglátta a mesélőt tangában és melltartóban (szerintem anyukája "teli" bugyit hordott) megsimogatta a fenekét és így szólt angyali ártatlanul: "Fordítva vetted fel a bugyidat!"

Új kanapét kapott, akkor is 3 lehetett. Nagyon örült neki, rohangált, hogy jaj, de boldog vagyok, jaj de boldog vagyok, majd elfáradva lehuppant az ágy szélére: Megboldogultam!

Oviból hazafelé:
- Mi volt az ebéd?
- Adtak kenyeret, vizet, ebéd az nem volt!


- Anya, adol még a teámba cukrot?
- Már adtam.
- Igen, de azt már kiittam belöle.

Kislány három évesen félt a bogaraktól, úgyhogy a telken a teraszon eltaposta a szerencsétlen kis hangyát. Áll a pici jószágon, még felülről nyomogatja is a lábát a tenyerével a tökéletes hatás végett, majd megnézi, mi maradt a kis hangyácskából, és szomorkodik fölötte: "szegény, pedig milyen aranyos volt!"

Az iker kislányok nagyon különböznek: egy szókimondó hiperélénk rosszaság és egy kis kényes tündérke. A dédijüknek nem a legjobb az emésztése, és hát kirepült egy galamb... a "jókislány" vigasztalja a dédit: "nem is lehet érezni", mire a másik: "hát ja, ha nem az orrodon veszed a levegőt..."