Találtam egy színes,füles reklámszatyrot. Ki ne nevess, fölkaptam s futottam vele kedvenc szánkódombom fele. Fényes-síkos a felszíne, kantárszár a kajla füle, fürgén-gyorsan fordul veled, nem töri fel a feneked. Jeges lejtőn szélként röpül, aki rajta biztosan ül, s ha hóbuckának ütközik, puha párnán bukfencezik. Nincs még egy ilyen fürge szán, egy hibája sincsen talán. S ha gazdája mégis zokog? Alighanem kőre futott.