Húsvét Manófalván: Manófalván már mindenki szorgalmasan készülődött a húsvétra. Szebbnél szebb festett tojások kerültek a kosárkákba. A pici kis manólányok izgatottan csinosítgatták magukat, hajukba színes masnikat tűztek, ruhájukat pedig csillogó arany virágpor díszítette. Minden kis gombaház asztalán már ott illatoztak a finom falatok. A mézédes málnaszörp mellett ott gőzölgött a kismanók legkedvesebb eledele, a margarétapuffancs. A margarétapuffancs arról volt híres, hogyha ettek belőle a manók, táncra perdültek és napfelkeltéig ropták a manótáncot. Szuszinak volt egy nagyon kedves szomszédja, Mimi, Jóban, rosszban együtt voltak, soha nem hagyták cserben egymást. A nagy készülődésben persze ők is kivették a részüket és az erdőt járva tarka mezei virágokat szedtek. Nagyokat sétáltak, néha ugrándozva haladtak a varázspatak mentén és persze a mézgyűjtögetés is a kedvenc foglalatosságuk közé tartozott. Olykor torkoskodva tömték tele pocakjukat az aranyszínű ragaccsal. Egy ilyen alkalommal, mikor Mimike éppen egy furcsa külsejű csigaházat szeretett volna szemügyre venni, megcsúszott a patak egyik csúszós kövén és alaposan megütötte magát. -Jaj, szuszi, most mi lesz belem, hogyan fogom megfesteni a húsvéti tojásokat? -Sopánkodott Mimike. -Ne búslakodj! –mondta a kismanó. -Majd én megfestem azokat a tojásokat. A legszebb húsvéti tojások lesznek Manófalván, megígérhetem neked! Gyorsan haza is ballagtak, s Szuszi rögtön nekilátott a nagy munkához. Fürge ujjacskái sebesen dolgoztak. Hamarosan el is készült a sok díszes tojás. Volt rajtuk margaréta sárgában és pirosban, pillangó zölden és kéken. A kis manó bepakolta a festett tojásokat egy kosárba ls vidáman elindult velük Mimikéhez. A kosár először nem akart engedelmeskedni Szuszinak. Mivel fürge kacsalábai voltak, melyej narancssárgán virítottak a zöld fűben, folyton azon igyekezett, hogy elszaladjon manócska elől. Egy hirtelen mozdulattal azonban mégis sikerült nyakon csípnie manócskának rakoncátlan kosarat. Aztán nagyokat szökellve apró kis manólábaival, s egyszer csak hoppá, a nagy ugrabugrálás közepette orra bukott cipőcskéjében. A húsvéti tojások szanaszét gurultak a fűben. Szuszi sebesen szaladt utánuk, de sajnos egyet sem sikerült megmentenie, mindegyik összetört. A manócska szomorúan üldögélt az összetört tojások között még a verőfényes napsütés sem tudta jókedvre deríteni. -Ezt jól elintéztem- sopánkodott Szuszi. - Mimike biztosan nagyon szomorú lesz. -Gyorsan tennem kell valamit- pattant fel hirtelen a kismanó, nagyra nyitva mandulaszemét. És mi sem volt természetesebb, mint amit ilyenkor tenni szokott, megforgatta háromszor varázssipkája bojtját, azt kívánva, hogy kiskosara legyen tele minél hamarabb húsvéti tojásokkal. Kívánsága rögtön teljesült és ő boldogan szaladt kis barátjához a sok meglepetéssel a kezében. Amikor megérkezett Mimike, nem győzött csodálkozni a sok szépség láttán. Szívecskéje hangosan dobogott örömében, úgy, mintha egy óriási nagy tücsökzenekar csapna lármát egy réti mulatságon. -Nahát, Szuszi!- mondta boldogan.- Nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem. Most már kezdődhet a húsvéti locsolkodás! Az első vendég természetesen Szuszi barátja volt, akivel huncutkodva majszolták a sok finomságot, amik az asztalon sorakoztak, és már a másnapi kalandozásukon törték manóbuksijukat. Így éldegéltek békében ezek a kismanók itt Manófalván már hosszú-hosszú ideje. Sok mesés kalandban volt részük az idő folyamán. Barátságukról voltak ők híresek, no meg csodálatos varázssapkájukról, ami soha nem hagyta cserben őket.